Szia! Ancsi vagyok.
Igen, jól látod, kicsit kancsi. De szerencsére ettől még ugyanúgy érzem a csoki ízét, mint te. Meg a szívemben is ugyanazt érzem, mint más. Mikor Ugira, a legjobb barátomra nézek, szerintem kifényesedik a szívem. És ott van Csőre! Hű, ő már nagyon régi! Tudod, honnan tudom? Mert az arca pont olyan kockás, mint a pogácsa teteje, amit sütni szokott. De én szeretem. És nemcsak azért, mert a kártyázós estén nagymamává öleltem, és így már hivatalosak vagyunk egymásnak, hanem mert ha vele vagyok, mindig úgy akarok maradni. Együtt. De a többit olvasd el, mert szóba kerül egy malacindián is! Hány könyvben olvastál már róla?
Na ugye? Bent a lapokon találkozunk!
 
 
„Vörös Katalin meséi nemcsak a gyerekek számára nyújtanak élményeket, hanem azoknak a felnőtteknek is, akik osztoznak a mesék varázslatában. Meggyőződésem, hogy a meséken keresztül jobban megértjük a gyerekeket, és ők jobban megértik a körülöttük lévő világot… és saját magukat is.”
Fodorné Dr. Földi Rita (pszichológus)